Születésnapodra --- József Attilának

Ma 106 éve, hogy született.
Van néhány verse, amit felvettem.
Ez csak egy nagyon szerény tisztelgés József Attila előtt, akinek ha a nevét így írom JA, akkor is sokan tudják, kiről van szó, és ez nagy öröm számomra (is).

A felvett versek közül válogatva hoztam egy csokrot tőle, mert nagyon szeretem a verseit (bár ez a nap nemcsak róla szól, most én mégis csak tőle hoztam).

Áldalak búval vigalommal

Amikor verset

József Attila

Rejtelmek

Kész a leltár

Emlékfotók

(Anyu és Apu)

Búcsúzni muszáj…
minden pillanatról emlékfotó készül,
s ott őrzöm lelkem kincsesládájában
örökre.

Gyúrásban megfáradt kezedről,
ahogy a tésztacsimbókokat dörzsölöd.
Látod? Homlokodat fáradt pára lepi…
majd halkan dallam szökken
a kiskertből felém, s a kapa apró
koccanásai  cifrázzák éneked.
Megtanítottál állatot szeretni,
embert befogadni – bárki is.
Hóvirággal ünnepeltél engem
február végén, s nekem már
örök hiány február eleje.

Ülsz a harmóniumnál, éneket tanulunk,
nekem unalmas a gyakorlás, de
megszeretteted – a zenét.
Félmosoly az arcodon,
huncut humorral csipkelődsz,
együtt nevetünk… - jó volna még!
Elmagyaráztad, a téglát
miért úgy kell rakni, s oltottunk
együtt meszet is – izgalmas volt.
Elaludtam reggel, s félálomban dünnyögve
vittél az állomásra – s jöttél elém
csikorgó estéken. Biztonság voltál.
Szürke estén, szőlőt szedtél nekem,
hogy valamit adhass a hazaútra…
szétszórtad kezed munkáját – így tanítottál,
hogy adni jó… - talán sosem leszek
nyomodba lépni teljesen méltó.

Egykor azt hittem, ha a fájdalmat elengedem,
Titeket is elfelejtelek, de már rájöttem,
hogy erősek a szeretet emlékfotói.

(Édesek és mostohák c. film miatt)

2006-01-24

A tíz év is igazi kor már

Szeretettel ajánlom Reginek!

Tíz évesnek lenni,
az valami csoda.
Számít már ilyenkor
egy nőnek a kora?

Tudom az iskola
naponta kell, s fontos!
Hazamenni is jó,
mert az meg otthonos,

hol anya és apa,
s a tesód is rád vár,
kérdezgetik egymást:
hol van már ez a lány?

Amikor hazaérsz,
mindenki mosolyog,
s tortával várnak az
ünneplő rokonok.

Élj még soká’ nagylány!
Legyen egészséged,
s mindenki mindenhol
szeressen majd téged!

Karácsony helyett

Zelk Zoltán:

Nem emlékszem

Mit is akartam mondani

Soha még olyan fontosat
Olyant amitől az utak
Az utcák meg a téli kertek
A kertek meg a madarak
Olyant amitől
______________ Nem emlékszem
Csak arra hogy a hóesésben
Az utak kertek madarak

Pedig soha még oly szépet
Soha még olyan fontosat

-o-o-o-

Kopré József:

Játszótéren

Építettem sárból,—házat,
mellé meg egy Lángosgyárat.
Azt is sárból építettem
ezzel a két kis kezemmel.
Sár az ajtó, sár az ablak,
elől Sárkutyák ugatnak.
És akik ott sorban állnak,
mind a Sárlángosra várnak.
Sár a kocsi, sár a kosár,
ez a Sár-gyár, Sárosdon áll.
Sárosdon a játszótéren
minden reggel meg is nézem.
És, ha építek egy várat,-
eladom a Lángosgyárat...

-o-o-o-

Garai Péter:

A panaszos pocok

Vacak ez a pocok-vacok,
mivel benne magam vagyok.

Ha pocokné élne benne,
lakályos kis vacok lenne.

Nézem a sok üres polcot,
s irigylem a többi pockot.

Korgó, üres pocok-pocak,
nincs enni csak vicik-vacak.

Nem élet így ez az élet,
fogok pocok feleséget.

---------------------------------

Remélem lesz, akinek tetszik majd! :)

Kereketlen mese

 

Messze jártam,
közel jöttem,
senkit közben
meg nem löktem,
vándorutam
újrajárom,
ha nem holnap,
hát jövő nyáron.

2009-09-01

Születésnapomra

Hahha!
Önmagam köszöntöm! :P
Holnap, azaz február 22-én leszek... ;)

Az úgy kezdődött, hogy a hét elején fülembe mászott egy dallam, tehát fel is vettem, és elküldtem többeknek, hátha loptam valahonnan, de azt mondták, hogy még nem volt ismerős.
Ennek örültem! :D

Azután bevillant, hogy milyen jó, kaptam egy dallamot születésnapomra.
Nemsokára a versike is megszületett rá:

...és végül itt a végeredmény:

Najó! Tudom, hogy nem értek hozzá, hangom sincs, meg semmi, csak úgy jólesett! :D

Karácsony lesz újra

Mindenkinek nagyon boldog, szeretetben gazdag ünnepeket kívánok!

Tudom, nem vagyok jó előadó, de a szeretetemet próbálom a hangommal átadni. Nézzétek el nekem a nem túlságosan művészi kivitelezést!

Kosztolányi Dezső: Téli alkony

Szilágyi Domokos: Karácsony

Weöres Sándor: Suttog a fenyves

Szélposta

Kiáltanék utánad, mielőtt a köd elfedné alakod, de a szél kifújja a számból a szavakat, s mint lehulló falevéllel játszik.
Talán valakihez eljut!
Hisz a falevél röpte is meglassul, s titokzatosan belezizeg valaki hajába, amikor a szél elfárad végre valahol.
Az én üzenetem vajon hol jár a világban?
- Fázom nélküled!

Balatoni hullámok

Nem hiányzom.
Porba rajzolt jeleimet
elmosta az idő szele.
Már emlékeidben is úgy élek,
ahogy a lemenő Nap
villódzik a fák mögött...
- csak épp egy pillanatra cikkan.





Talán a vöröslő fény
többet jelent, mint égő arany csillogás
a bíborba öltözött fák csupaszodó koronáin,
hisz ezernyi emléket
ringat a Balaton.




Ahogy ébred a fény,
ezüstívet feszít a párát lehelő vízre.
Én is eszmélek,
a reggel még pilleszárnyként
nehezedik lábamra.





Szemem beitta a vizet,
könnyes sebeim gyógyítva;
hálás vagyok az Úrnak
a természetért.





Az élet hullámvölgyei
hasonlítanak
a viharos Balatonhoz.
A ringatózó madaraknak
nem mindig sikerül
a köveket kikerülni.

Rejtett remények

1. változat

2. változat
Azért hagytam itt az elsőt is, hogy érzékelhető legyen a különbség.
Azaz reménykedem benne, hogy van különbség! :)
(2008-10-05)

Elbújok,
hogy megtalálni
ne legyen nehéz.
S míg merész
kanyarokon túl
belém ütközöm,
üldözöm
létem értelmét.
Vajon van remény?
Vagy kemény
észérvek sora
fújja igazát,
míg talált
örömök között
lelem meg végre,
az égre,
a felhők közé
szóródott vágyak
- csak látszat -
mégis igazi
örök otthonát.
Odaát.

2008-10-01